## Cybermező ##

(C) Sztojánovits Andrea

“Az Angyal azt mondja: Meglátod, a képek világánál az értelem világa gazdagabb. Ott majd belülről fogsz látni. Olyan ez, mint mikor mély meditációban elmerülsz. A földtől elszakadva nincs más tapasztalatod, mint az anyagtalan zsibongás; boldogan és felszabadultan a határtalanságban lebegsz.”
A virágszedés lélektana / Hamvas Béla: A babérligetkönyv

Sztojánovits_Andrea_Brain_mapping_2013_01_01

VJ
A vj egy rövidítés, ami jelenthet visual jockey-t, video jockey-t, video disk jockey-t, visual performance artist-ot. A vj sajátos képi rendszerben alkot, mely szoros, szimbiotikus együttműködésben van a zenével. A vj a partykultúra kialakulástörténetéhez kapcsolódik, az elektronikus zenéhez köthető kultúrkör része. A műfaj időterjedelme hosszú, általában hat-nyolc órás vetítéseket jelent, kivételt képeznek a live-actek, performanszok, melyek előre komponált másfél-két órás előadások. A vj az improvizáció, az animáció, a rövidfilm, a videóművészet, a programozott digitális képalkotás olyan „egyvelege”, mely korunk gondolkodásmódjára és technológiai fejlődésére reflektál. Eredetileg a 90-es évek eleji techno ellenkultúrális mozgalmakból indult, viszont gyökerei azon időkre nyúlnak vissza, mikor a művész, a tudós elkezdett foglalkozni a ‘hangos’ képpel és a ‘színes’ zenével. Ez a művész-tudós törvényszerűség a mai napig fellelhető a vj tevékenységében mely a „hagyományos” képzőművészeti kategórián mindmáig kívül rekedt műfaj.

1. Az urbánus életforma és az audiovizualitás találkozása, avagy vetítési megmozdulások, cselekvések köztéren és foglalt házakban, alkotó közösségekben.

2. A szenzorok hatásmechanizmusa az érzékelési folyamatokra. 
A szenzorok (hő, szél, szívdobogás, stb.) beépítése az installációkba. A befogadó és az installáció közötti viszonyrendszer változása szenzor vezérelte, vagy reaktív közegekben. A szenzorok által a befogadó irányítóvá is válik, mely hat az installációra és visszahat a befogadóra. Az installáció időtartamának változása a visszacsatolási folyamatok tükrében.

3. A jelen kor emberének természeti világképbeli felfogásának ütköztetése a transzcendens partikultúra természetbe való kivonulásának jelenségével. Érdekes jelenség tavasztól őszig az elektronikus zenei partik világában a természethez való közelség intenzív megélése. A partik nagyrészt szabadtéren, a civilizált világ zajától messze, elhagyatott helyeken, mezőkön, erdőkben folynak, a résztvevőknek sokszor órák hosszat kell utazniuk és bolyonganiuk mire megérkeznek egy-egy helyszínre.
 Az ilyen helyszíneken és környezetben az adott installáció teljes mértékben efemer életű, valamint a befogadói közeg más kontextusba helyezi az értelmezését.

Az installációk gondolati alapját az audiovizualitás kiterjesztése, a terek hang- és kép, valamint egyéb összetevőinek dekonstrukciója, az érzékelés, érzékelhetőség nyitottságán alapuló befogadó, percepciós folyamatok révén keletkező reális és virtuális terek által határolt szubsztanciális folyamatok adják. Ez egy kutatási folyamat, mely egyrészt a törzsi, nomád, ősi lényegi „változatlanságok”, belső „közérzet” idomulását vizsgálja a civilizált városi kultúrában, másrészt a technológia fejlődésével párhuzamosan kialakuló „szenzibilitáson” alapuló ún. „Art and tech” vonalon halad.

részletes leírások: http://attaray.wordpress.com/

Sztojánovits Andrea

források:
Crisis of Transcendence: A Theology of Digital Art and Culture  -J. Sage Elwell
http://books.google.hu/books?id=kzES0AlXytcC&pg=PA88&lpg=PA88&dq=interactive+art+transcendent&source=bl&ots=23kYPUMLPa&sig=QLz_WN2OTidZZL7BmFGJwZDXbUE&hl=hu&sa=X&ei=FaeeT5zWH8yaOvH8-PsB&ved=0CCAQ6AEwAA#v=onepage&q=interactive%20art%20transcendent&f=false